2013. január 19.

Babaköszöntő

Csöpp Bálintnak készült még ez-az, amaz. 

Elterveztem, hogy ezt az édes Country Cottage mintát elkészítem, mire érkezik, ez a képecske duplán passzol az ünnephez, karácsonyi és örömködő egyben. Még a kórházba is behozattam Zs-val, ahol persze egy x-et sem öltöttem rá. Nem is tudom, mit képzeltem, mikor lesz rá időm... :D Szóval ünnep után tudtam befejezni, de juszt is felakasztottam Bálint ágya felé, ha karácsony elmúlt már, akkor is.



Találtam egy másik helyes mintát is, ez egy babavárós free minta valahonnan. Az eredeti piros-kék színű, persze véletlenül sem olyan formán hoztam össze. Aztán pakolászás közben kezembe akadt ez a kis Isten hozott felirat is.


Ilyen most az összkép a kis-nagy akasztós dekoráción.


Mit meséljek még?

Ilyen Bálintom egy hónaposan (igen, már ennyi idő eltelt, hihetetlen!).


Én meg így nézek ki szülés után egy hónappal, fáradtan, de boldogan. :)


Annyi mindenről akartam írni még, gyűjtögettem a fejemben egész héten, de nincs erőm tovább itt ülni és leírni. Bár az éjszakázások fizikailag nem érződnek napközben, agyilag annál inkább. Szétszórt vagyok, figyelmetlen... Még edződnöm kell... :) Ábel rég volt már ilyen kicsi...

Na, mit...

...nem mutattam még?

Ezt a könyvtámasz baglyot Ábel polcáról, aki másfél kg rizst kebelezett be, hogy masszívan ülhessen. :)


Készítettem ünnepek előtt egy tildás ékszertartó bábut is, Timi sógornőm ajándéka lett. A talpán agyaltam egy ideig (mivel kedves uram nem jutott oda, hogy készítsen nekem valami effélét), végül egy fadoboz teteje lett a baba alja, amit magad uram, ha szolgád nincs alapon magam hoztam össze. 


És nem mutattam még az Édesanyámnak készített teásdobozt sem. Saját mintával, Nina szépséges fonalaival, selyemszalagjaival, csipkéivel, farkasfogaival. Sok-sok illatos teával.




Talán egy vagy két éve hímeztem ki ezt a Tralala mintát, amit ünnep előtt öntöttem formába. Karácsonykor már a falon díszelgett.


2013. január 7.

Bálint születése



Az ígértem, leírom, hogyan is történt. 
Azt tudjátok, hogy Bálintom keresztfekvéssel kezdett, majd farfekvéssel folytatta. És ezzel be is fejezte, mert nem fordult be a 40. héten sem. Ha akart volna, se tudott volna, mert Ő nagy, a hely meg kicsi volt, egyébként hajlandóságot se nagyon mutatott ez irányba. :)
A 40. héten éppen ebből az okból kifolyólag egy szerdai napon (dec. 19-én - 22-re voltam kiírva) még elmentem uh-ra, ahol egyéb tünetekről is beszámoltam az orvosnak, mire Ő azt javasolta, másnap motyóval menjek az osztályra befeküdni, mert már nem sok híja van a dolognak.

Csütörtökön (20-án) Zs kíséretében vigyorogva vonultam be, mert már annyira szerettem volna túl lenni a szülésen. Amikor felvettek, ahogy szokás, elhelyezkedés után megvizsgáltak. Nst, vérnyomás, hőmérséklet, vizelet és  az asztal. Kiderült, hogy már 6 cm-re  tágultam (néhány éjszakai jóslófájáson kívül nem sok jele volt ennek). Le is döbbentem. Uh-ra is leküldött a doki, ahol a másik orvos megállapította, hogy legalább akkora lesz, mint Ábel (3960 gr) volt és továbbra is farfekvéses, de mivel a farfekvések közül a legideálisabb pózban van és az első gyereket a súlya ellenére spontán megszültem, Ő is megszülhető így.

Az uh után az orvosom át is küldött a szülőszobára. Bár szülni mentem, azért igencsak meglepődtem, hogy reggel 8 óta milyen gyorsan kezdenek peregni az események. Megkaptam a beöntést, bediktáltam az adatokat. Felfektettek a szülőágyra és megkaptam az oxitocint. Később elment a magzatvíz. Zs-val jól elröhögtünk mindenfélén és sms-eztünk a leendő keresztanyával minden percről beszámolva. A fájások ellenére kellemesen telt a vajúdás. Meg-megszorítottam Zs kezét a nehezebb pillanatokban. És  szépségesen sütött a nap, mint Ábel születésekor is. 

Az utolsó percig (a méhszáj eltűnéséig) kivajúdtuk magunkat Bálinttal, de mivel a fájások ritmustalanok voltak és nem éreztem tolófájást a dokim és a másik orvos javaslatára is császármetszés lett a vége. 

Utolsó perces fájások közepette kellett átülnöm a hordágyra, a hordágyról pedig a műtőágyra. Megkaptam az epidurális érzéstelenítést és meg is szűnt minden fájdalom. Maga a műtét teljesen lazán ment, jól elszórakoztatott az aneszteziológus. Tompán éreztem, hogy picúrt kihúzzák belőlem. Láthattam, hallhattam, a kicsit a vizsgálata után odatették az arcomhoz és meg is puszilgathattam. 

Utána jött a macerás része. A lábam nem mozdult, felül meg remegtem, mint a kocsonya. Másnap bírtam felkelni, de nagyon fájt a seb. Minél többet mozogtam, annál könnyebb volt napról-napra, de simán becseréltem volna a hasi vágást két gátmetszésre. Nem beszélve az iszonytató fejfájásról, ami itthon ért el az érzéstelenítés miatt.

Két hete vagyunk itthon, de már nem érzek semmi fájdalmat. Mivel ünnep előtt álltunk, hamar hazaengedtek, mert a kicsi és én is jól voltunk. Igaz, a tejem nem indult meg a kórházban, de mihelyst kitettük a lábunkat a szobából és hazaértünk sikerült szoptatni. Na igen, most éreztem igazán, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon! Hátam közepére kívánom a csibesárga kórházi ágyneműt, a kényelmetlen óriáspárnákat, a 40 fokos fürdőszobát, a randa kis angolpólyát, meg hogy 5 méterre volt a nővérhívó az ágyamtól...
Nem jött ki rajtam a bődörgés sem, Ábellel folyton bőgtem.

Szóval, megérkezett a mi második boldogságunk, betettük a karácsonyfa alá is. :D
Szopizik, szépséges! Leesett már a köldökcsonk is. Sokat vesztett a nagy súlyából,  de már kezdi újra felszedegetni. Egész jól alszunk éjszaka! Igaz, a minap kimentem éjjel a mosdóba és úgy leesett a  vérnyomásom, hogy  összeestem. Szerencsére, ezen kívül semmi bajunk. :)



Üröm volt az örömben, hogy Ábelemen pont aznap fedeztük fel a bárányhimlős hólyagocskákat, amikor bevonultam a kórházba. 
Mégis áldás volt és a Jóisten rendezte így, hogy addig gyógyuljon, míg mi bent fekszünk és ne  kapja el a kicsi, itthon pedig összeszokjunk Bálinttal egy kicsit, mire Ábel hazajöhet. 
Ábel nagyon várta, hogy találkozhasson Bálinttal, azt hittem, nem lesz ilyen intenzív az öröme, mint amilyen lett. Folyton nézi, szoptatás közben a haját szagolgatja, a szemét keresi, puszilgatja, becézgeti. Segít, ha kérjük. 
Van is sírás, hogy tesó mellől, a hosszú szünet után újra oviba kell járni.

Egyedül a levegő hiányzik, mivel téli baba, még nem sokat levegőzünk, de tavasszal majd megindulunk! :)

Addig is, tökéletes boldogságban gyönyörködöm, élvezem, hogy nem tápszert kell kutyulnom!


2013. január 6.

Megérkezett Bálint

December 20-án, 
4070 grammal és 51 cm hosszal megérkezett a  mi Bálintunk!
A világ legszebb karácsonyi ajándéka!




Ezek már egy-két hetes fotók, megcsappant kicsit a súlya, sokkal pufókabb volt az első napokban. Ábelemmel ellentétben Ő ügyesen anyatejet eszik/iszik. Hamarosan megírom a születése történetét is.

Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online