2012. szeptember 20.

Mocorgó


Nincs is jobb része a várandósságnak, mint amikor a pici mocorog. Én 50%-ban azért vállaltam még gyereket, hogy legyen Ábelemnek testvére és 50%-ban azért, mert még egyszer át akartam élni ezt a csodálatos érzést. Igen, az arány így helyes! 

Az a nő, aki nem vállalja ezt életében egyszer (már aki vállalhatná, hisz van, aki foggal-körömmel akarja, mégsem jön össze, de ez egy másik és szomorú történet), az a boldogságot dobja el magától.
Sok dolog tehet egy embert boldoggá, de egy nőt egy gyermek várása és megszülése egy egész életre elvarázsolja (még ha akkor nem is tökéletes élmény, utólag teljesen átlényegülnek a dolgok).

Bennem olyan mozzanatok maradtak meg Ábel születésével kapcsolatban például, hogy amikor épp kibújt, pont akkor sütött ki a nap azon a szürke februári délutánon a szülőszobában. 
Vagy amikor vajúdtam, nekem könnyebb volt, ha mászkáltam fel alá a folyosón. Az erős fájásoknál Zs-val masszíroztattam a derekam, olyan erősen, hogy az már majdnem jobban fájt és közben az Üdvözlégy Máriát mormoltam, de mindig csak az első sorig jutottam, azt legalább százszor elmondtam... :)
Vagy például a szülés végén a fizikai kimerültségtől, stressztől úgy járt a két lábam mint a motolla, nem bírtam megállítani, annyira reszketett. Az nagyon fura volt. Önálló életet éltek.

Voltak nehéz pillanatok is, vannak most is egy gyerek nevelése során, de ezek csak addig a percig tartanak és egyáltalán nem érdekelnek később. Nem ijesztettek el a másik gyerektől sem.
Milyen ostobaság is félni a dolgoktól, ha ezen múlna, rég kihaltunk volna. Nem lehet örökké rettegésben élni, mi lesz ha... Én a carpe diem híve vagyok.

Ó, annyi mindent lehetne mesélni a szülés csodájáról! 
Én semmi pénzért nem hagytam volna ki, sőt repetázok! :D

És mivel egyre aktívabb a csöpp Bálint, videóra vettem a mocorgását. Íme a hasam nagy totálban. :D
A vége felé a legmozgalmasabb. :) Csak akkor nézd végig, ha van türelmed, mert majdnem 5 perc lett. :)  Persze nem tudom, másnak mennyire izgalmas ez (akinek nem derogál 5 percig a köldökömet bámulni, természetesen nem nézi meg és kész), nekem minden esetre nagy élmény és emlék lesz. Néha olyanokat mozdul, hogy agyalok, mi merre lehet, mit nyom ki éppen, a kis fenekét vagy a fejét. Mit csinálhat? Azt tudom, hogy Ábelhez képest szinte negyed annyit csuklik. Ha érdekel, akkor nagyítsd ki! :)

Kattints a névre!

A háttérzaj Ábel és Zs (no comment).




5 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Pontosan így van ahogy írod, egy csoda. És az marad mindörökre. Amikor már nagyok, felnőttek akkor is így gondol rájuk az ember.

    Nagyon szép babavárást kívánok a továbbiakban is!

    (Bocsánat, csak hiba volt az előző szövegben)

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon muris :)) Megnéztem. milyen kis ficánka :))))

    VálaszTörlés
  4. Ez nagyon aranyos Barbi, végignéztem :-)

    Bennem az maradt meg a szülésről, hogy odafelé taxival mentem és a taxis könyörgött, hogy nehogy össze "magzatvizezzem" az autóját, miközben már 5 perces fájásaim voltak - nem igazán ez járt a fejemben :-)
    Majd mikor a nagy fájások jöttek, én is járkáltam a folyosón és a férjem és a sógorom, akkor mondták a legnagyobb poénokat, úgyhogy mi végig röhögtük a vajúdást :-) :-) Sajnos én nem tudtam természetes úton megszülni, ráadásul altattak, így ami nekem nagyon hiányzik, hogy nem hallottam az első sírását... De a várandósság egy nő életében szerintem is a legeslegjobb érzés!!!!
    sok puszi

    VálaszTörlés
  5. Hú nekem is legalább két órát remegett a lábam utána!! Fáztam is, két paplant raktak rám :)

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írtál! Gyere máskor is! :D

Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online