2012. január 23.

Stressz



Nem vagyok egy ideges ember alapjáraton (kirohanásaim persze nekem is vannak), de mostanában folyton hányingerem van és a wc-re rohangálok. Mielőtt még bárki bármit belemagyarázna, NEM az az oka, hogy várandós vagyok (bárcsak úgy lenne), hanem a stressztől van. 
Hogy mi stresszel? 
Na, ezt nem nagyon kell magyarázni, hisz mindenkit ugyanaz.
Elkeserít, hogy a mai világ mennyire tönkreteszi a családokat, az enyémet is. Visszatérve a babatémához: egyszerűen nem tudunk dűlőre jutni. Szeretném, ha Ábel nem maradna egyedül. De ha bevállalunk egy kistesót, nem tudjuk, anyagilag később hogyan iskoláztatunk két gyereket, elférünk-e ebben a pici lakásban (nagyobbról álmodni sem merek). És ha minden jól is megy, akkor meg mi a garancia arra, hogy mire visszamennék dolgozni, lesz hova? Ha babás reklámot látok, teleszalad a szemem könnyel. Volt egy időszak, amikor már kicsit elfeledtem a témát, mostanában újra gyötör...
Kikészít a bankozás is. Igyekszünk valamit kihozni ebből a rémes hitelből. Ha már két évvel hamarabb letudjuk a penzumot, már az is nagy segítség. Bánt az is, hogy Anyukám is gyötrődik miattunk.
Szóval, hányingerem van...

(Most nem tudom a jó dolgokat sorra szedni, pedig azok is vannak. Most a mélypont kerekedett felül...)

Persze érzem, hogy mint mindig, a Jóisten majd most is megsegít. Bízom benne.


Közben azért folyamatosan készül ez-az. Stressz-levezetésként. De most nem nyugtat meg. :( Mindent elrontok, 3-szor csinálok újra, elégedetlen vagyok, vagy egyenesen lusta és dekoncentrált csinálni. Megint túl sok a vállalásom és kezdek pánikolni már most, január végén. Nem is értem, hogyan lehet rendes főállás mellett kreatív megrendeléseket teljesíteni? Ez külön életteret és időt kíván.

Ami kész lett, majd mutatom, egy nyugodtabb bejegyzésben, nyugodtabb pillanatban. Aki a fb-on "császkál", mint én, az már látott kettőt. :)

Lehet, hogy ennek a zagyvaságnak a bensőmben a téli depresszió az oka, lehet hogy a női hormonok (mert miért ne a legrosszabbkor jönne az is), és még itt a nátha is, de most nagyon nem jó semmi...

Sajnálom, a lehúzó hangulatomat, de ez a blog rólam szól, nemcsak a munkáimról, ezt most ki kellett írni, mert sajnos beszélgetni se nagyon van ideje, idegzete az embereknek manapság. 
Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...

16 megjegyzés:

  1. És milyen jól tetted, hogy elmondtad! Hasonló érzésekkel küzdünk szerintem még jó páran. Mindannyiunknak kitartás és bizony nekem is ilyenkor az segít, ha arra gondolok, hogy csak egészség legyen, a többi majd alakul. :-/ Amúgy én is, szintén náthás, megint. :-/ :-)

    VálaszTörlés
  2. Hasonló érzések dúlnak bennem is, és a mindennapokat is hasonlóképpen élem meg. De velem ellentétben, Neked már van valamid/Valakid, aki miatt érdemes a számos pozitív dolgot is számba venni: Ábel. Szóval, én még egy babával le vagyok maradva, de hasonló cipőben járok. De hiszem, hogy jobbra fordulnak a dolgaink! Fel a fejjel!
    Puszi
    Jucus

    VálaszTörlés
  3. Ó, Jucus! Most szégyenlem magam. Tényleg mit akarok én? Mindenem megvan, és más is hasonló, sőt még olyanabb gondokkal küzd. Sajnálom, hogy panaszkodtam. És még Te mondod nekem, hogy fel a fejjel! Én üzenem, hogy: Fel a fejjel! :) Puszi!

    VálaszTörlés
  4. Drága Barbi!

    Mielőbbi jobbulást kívánok Neked!
    Sajnos ez manapság mindennapos probléma ahogy én hallom ill. a munkám során is tapasztalom. Van, aki eddig húzta, de most az utolsó héten úgy döntött mégis eladja a lakását, hogy ne kelljen ezt a magas hitelt fizetni. Hogy hova mennek ezek az emberek, fogalmam sincs :-(
    Sajnos mi is ilyen rossz helyzetben vagyunk, nem találok biztos állást - ez a DH biztos, csak nincs fix fizetés, ami hitel mellett elég rizikós - és én is ettől elég nagy stresszben vagyok.
    De a kisfiam mindig mosolyt csal az arcomra, mindig megvigasztal és ez éltet! :-)
    millió puszit küldök!

    VálaszTörlés
  5. Drága Barbi! Nem könnyű,sőt nehéz, tudom....végigcsináltam és visszanézve sokszor csodálkozom,hogy hogyan voltam képes rá....
    Beteszek erről a témáról egy bejegyzést az oldalamra, néhány napja olvastam....örök téma és ötök tépelődés....
    Puszillak!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Barbi,
    Nekem is voltak ilyen gondolataim, amikor már két gyerkőcöm itt volt mellettem apa nélkül, és csak azért akartam nagyon egy harmadikat, hogy átélhessem azt a boldogságot, hogy apával együtt csinálom végig a várandósságot, a szülést, és a gyermeknevelést. Ez megadatott, így a gyermekek utáni vágyam elmúlt. Néhány évig egy kislány hiánya bántott, de már ezen is túltettem magam.
    Az anyagiak nálunk is rémesek, sokat kell sakkoznunk, hogy minden lyukat be tudjunk tömni, de mindig marad szellőzőnyílás. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy jó képet vágok a dologhoz. És hidd el, így könnyebb. Lelkesebben dolgozom, elsőre sikerül minden, és hatékonyabb vagyok. Az tény, hogy egy feneketlen katlanba dobunk be minden pénzt, mert nem fogy az adósság, és nem szaporodik az ingóság, a ház amortizálódik, és nincs megtakarításunk, amihez nyúlhatnánk, ha nagy a baj. Mindennek ellenére valahogy mindig sikerül felülemelkednünk, még ha sokszor nagyon mélyre is húz az ár.
    Mosolyogj, szeresd Ábelt, és a párodat, és örülj nekik, töltődj a létezésükből. Én meg küldök neked gyógyító energiákat. Remélem hat a náthára is, de elsősorban a lelkednek szánom! Nem kizárt, hogy a nátha miatt is ő a felelős. :)

    VálaszTörlés
  7. Nem akarok közhelyeket pufogtatni.... messziről könnyű. Egy dolgot szeretnék: kezedbe nyomni egy jó bögre forró teát - esetleg forró csokit - bekuckózni magunkat valami jó puha takaróba, és beszélgetni, megölelgetni Téged! :D Jaaa és vinnék ám át sütit is! ;)

    VálaszTörlés
  8. Őszintén átérzem, amit írsz (én is hasonló cipőben járok, jártam és harmadikként fejben lemondtam róla szóló gondolataimról ennyi idős fejjel, de azóta sem hagy nyugodni) és nem baj, hogy leírtad mindezeket!

    Hihetetlenül sokan vannak (vagyunk) hasonló cipőben ebben a nem könnyű világban!
    Számomra is úgy könnyebb, mint Micinek, hogy minden ellenére pozitív(abb)an próbálom meg szemlélni a dolgokat (és most nem írom le a 10 éve tartó hol így, hol úgy állapotot)!
    Biztos, hogy vigyáznak ránk óvó kezek és ha másért nem a gyerekeinkért nekünk, neked is vigyáznod kell magadra...
    (Sokszor eszembe jutnak a nagyszüleim, hogy micsoda végigdolgozott szegénységben nevelték fel tisztességben a két lányukat és akkor azt gondolom, hogy nekünk is menni fog valahogy... A vonatbalesetben 20 évesen mindkét lábát elveszített nagyapám és édesanyám együtt tanultak meg járni...A huga pedig ezek után született...Hihetetlen mélységes hittel élte az életét nagyapám!)
    És ne szégyelld magad az érzéseidért, apró lépésenként, hittel, szeretettel javulni fognak a dolgok...
    Őszintén kívánom, hogy teljesülhessen a szívetek vágya!

    Régóta tervezem ezt a bejegyzésemet, pont mára gondoltam megírni! Szívderítőként remélem egy kicsit segít:
    http://krizantam.blogspot.com/2012/01/edesanyamnak-szeretettel.html

    Köszönöm az inspirációt!
    Szeretettel gondolok Rád: Kriszta

    VálaszTörlés
  9. Barbi, újat én sem tudok írni, mint a többiek. Nekem ugyan hamarosan megszületik a második kisfiam, de mi is nagyon sokat beszélgettünk arról, mielőtt eldöntöttük, hogy legyen Bencének testvére, hogy hogyan tudjuk felnevelni. Szörnyű, hogy sokszor tényleg semmi máson nem múlik egy-egy gyerek megszületése, mint az anyagiakon, miközben egyre fogy a magyar. Nekünk ugyan kicsit talán könnyebb a helyzetünk, mint a nagy többségnek, akik devizahitelt vettek fel, mert mi, amikor építkeztünk, forinthitelből tettük, és szocpolt is kaptunk, de azért a 7 milliós forinthitel sem kevés. A munkahely-kérdés nálunk elég érdekes: az én jövedelmem jóval kevesebb, mint a férjemé, de a munkahelyem biztosabb, mint az övé. Próbálunk takarékoskodni, amennyire lehet és szerencsések vagyunk, hogy a férjem szülei is tudnak valamennyire támogatni bennünket (nem feltétlenül mindig anyagilag). Szóval talán nekem nincs okom panaszra, de még így is meg kellett gondolnunk az újabb gyerekvállalást, ezért megértem a te helyzetedet is. Én is csak kitartásra, pozitív hozzáállásra tudlak biztatni és reménykedjünk benne, hogy hamarosan jobbra fordulnak a dolgok! Ja, és mielőbbi gyógyulást kívánok.

    VálaszTörlés
  10. Én csak annyit mondok, hogy nagyon szeretlek!

    És még valami! Az Isten mindig csak annyi terhet rak rád, amennyit elbírsz; kíváncsi rád. Szóval nincs miért aggódni!

    VálaszTörlés
  11. Mindent leírtak előttem, úgyhogy csak egyet ajánlhatok (amit ma már telefonon is):
    egy randit meg beszélgetést! Ha ráérsz, szólj, és megyek! Vagy gyere ha tudsz! Sok-sok puszi: Rea

    VálaszTörlés
  12. Szeretettel gondolok én is Rád, Rátok...tudom,hogy a nehéz után jó következik...és nem utolsó sorban:holnap egy új nap virrad...

    Öleléssel:Hajnalka

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írtál! Gyere máskor is! :D

Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online