2011. szeptember 5.

Lehangolva

Vidám, örömteli bejegyzést kellene írnom a blogtaliról. Mert olyan volt, és fogok is róla írni, de nagyon megviselt a hazaút (nem bírom a buszt) és a mai nap is.

Már az éjszakával kezdődött. Ábel nem aludt. Vagyis nem jól, rengeteget volt fenn, vele persze mi is, közénk került, de ott sem nyugodott meg. Aztán reggel elsírta magát az ovis öltözőben.Otthagyni már bírom, mert a bölcsi megedzett némileg. De egész nap ő járt a fejemben és bár délutános voltam, megígértem neki, hogy még ma (a harmadik napján) én megyek érte, bár későn érek át, nagyon sietek. Az ovi mögöttünk van, így míg otthon készülődtem is sokat kilestem az udvarra. El-eljátszott, de többnyire az óvónénik sarkában (néha ölében) volt. Az első két nap nagyon jól ment, gondoltam, hogy lesz ez még így sem... Az óvónők szerint a sokaság zavarja még, és a tőle sokkal nagyobb gyerekek, ezekhez nincs hozzászokva.
Ami végkép elszomorított, az az volt, hogy mennyire bíztam a szülőkben. 15.45-ig vagyunk iskolaotthonban. Reméltem, hogy az első héten (gondoltam nem számít az első két nap) pontosan  jönnek és átérek Ábelért. (Gyalog 10-15 perc az út enyhén rohamtempóban). De nem. Az utolsó gyerekért pontban 4-kor jöttek, és az anyuka még megállt háttal az autó mellett telefonálni...
No comment. Vagy mégis: kiakadtam.Végül anyukámat szalajtottam érte.
Talán úgy gondolják az emberek, hogy egy pedagógusnak nincs is az iskolán kívül élete. Mi csak ott létezünk, este beállunk egy szekrénybe, reggel ki és újra használhatóak vagyunk...
Itthon pedig Ábel ellenkezett velem mindenben. És nemcsak ma. Tudom, hogy nem direkt (bár talán néha már olyan is  van). Én értem, hogy ez a dackorszak, de rosszul esett...

Ám kaptam nagyon kedves sorokat a blogokon, ez mind gyógyír a lelkemre, hamarosan én is megírom a "magamét" a taliról!:)

6 megjegyzés:

  1. Jaj, szegénykéim! Pedig szombaton még egészen másképp esett az oviról szó:(
    Nagy ölelés!

    VálaszTörlés
  2. Ahogy olvastam soraid,kezdtem kicsit elkeseredni. Nem csak azért mert vajon hogy fogja viselni a bölcsit a kisfiam (mert muszáj lesz hamarosan visszamennem dolgozni),hanem én miként kezelem majd ezt az egészet.
    Kitartást,lesz ez még másképp.

    VálaszTörlés
  3. Drága Barbi,
    kitartás, Drága! Nagyon nehéz, tudom, én szinte a hat évet végigcsináltam reggeli sírásokkal. Most a suliban már remélem nem lesz :-)


    A minták tervezését itt is nagyon köszönöm!

    sok puszi

    VálaszTörlés
  4. Jaj, de sajnállak :(( És még az a hosszú út is :(( De nagyon örülök, hogy láttuk egymást személyesen is !

    VálaszTörlés
  5. A kisfiadnak mielőbbi örömet!!
    (szerintem nem csak a tanárokat nézik semminek...)

    VálaszTörlés
  6. Igen, azt hiszem, sokat tényleg ezt gondolják...:( De a gyerekek közt aztán el lehet felejteni.

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írtál! Gyere máskor is! :D

Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online