2011. április 12.

Szemes sztori folytatása és befejezése

Ott fejeztem be, hogy 2x megjártuk Barcikát és továbbküldtek másnap éhgyomorra Miskolcra.

Hétfőn reggel meg is érkeztünk, viszonylag hamar sorra is kerültünk. A dokinéni megnézte Ábelt. Ő végig remekül együttműködött, ezen felbuzdulva a doktornő azt mondta, nem hiszi, hogy kell ide bódítás. Kérdezett engem is, hogy hagyná-e a gyerek, hogy kiszedje az idegen valami maradványait. Mondtam, szerintem nem, a gépbe szívesen belenéz, mert csak kukucskálni kell, de ha valamivel (lásd szemcseppes tubus) közelítünk a szeméhez, azt nem hagyja. Megkérte egy kolléganőjét is, az is nézze meg, mi a véleménye. Végül úgy döntöttek, hogy mivel ha ébren csinálnák érzésteleníteni kellene, az érzéstelenítő szemcsepp csíp, anélkül pedig fájdalmas helyen van azaz akármi, maradjunk az altatásnál, ha már úgyis éhgyomorra hoztuk Picúrt.
Felvették az osztályra és rá egy órára már jött is az aneszteziológus. Na én innentől paráztam be végleg, mert eddig csak bódítás szót emlegettek, ami olyan egyszerű műveletnek tűnt, végül már infúzió és intubálás szavak kíséretében töltötték ki a papírt és vizsgálták meg Ábelt. Ő még ekkor sem volt ijedt. Csupán azért kezdett el hisztizni, mert nem akart karszalagot. Majd gyorsan ölbe kapta egy műtős és vitte is, ekkor már sírt egy kicsit és picit később én is, Zs is föl-alá koslatott a pici szobában. :( Az egész kb. háromnegyed óráig tartott, ebből maga a szem rendbetétele pár perc. Még a műtőben felébresztették. Pici katéterrel a kézfejében, egy bazinagy gézdarabbal a szemén dobálta magát, félig volt észnél. Le kellett fognunk, hogy egyiket se szedje le magáról. Ekkor egymásra néztünk Zs-vel, ugyan meddig fog ez tartani, de ahogy kitisztult a tudata (elég gyorsan) abbahagyta a birkózást, megértette, hogy egyiket sem szabad leszedni. Mondtuk, hogy nemsokára lecsöpög a gyógyszer, azt figyelte. Mikor lement, fölpattant, hogy mehetünk haza. Aztán kiderült, hogy az altatás miatt csak 24 óra múlva indulhatunk. Jól viselte a nagyon-nagyon-nagyon lassan telő napot, időnként hisztizett picit, hogy menjünk már. Elárasztottuk autós újsággal, mesekönyvvel, legóval. Áldom, hogy elvittük Bartos Erika két könyvét is, mert bár a fájós torkomat rekedtre fárasztottam, olyan jól lekötötte a figyelmét a mese. Arra is aludt el este, azt is elég jól fogadta, hogy Zs nem maradhatott velünk.
Reggel aztán gyorsan leszedték a szeméről a gézgombócot a kezéből a kanült, visszatért a régi ugribugri jókedve. Apa is megérkezett és jöhettünk haza. Még csütörtökön elmegyünk itthon kontrollra és minden oké. Nem derült ki, mi lehetett ez a makacs szennyeződés/idegen test a szemében. Nagyon bátor és ügyes volt. A legrosszabb az volt mindkettőnknek, hogy ott kellett maradni. Én három napja alig aludtam valamit. Majdnem végig én is koplaltam Ábellel, a beavatkozás végéig legalábbis. És miért ne éjszakára csúcsosodott volna a göthőm is. Egész éjszaka azon dolgoztam, hogy visszafojtsam a köhögésem, nehogy felébresszem Ábelt. Nem semmi hasizom gyakorlat. No meg azon, hogy ne szedje le a gézt és ne essek le az ágy széléről. Igen összetett feladat volt. A nyelvem oldala csupa fodor, iszonyú piros a torkom, rég viselt már meg nyavalya ennyire, többnyire mindet kihordja az ember munka közben lábon...
A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és jól jöttünk ki belőle. Körülöttünk pedig olyan kedves volt mindenki! Ja, és a többi autóúton már nem volt gond Ábel pocakjával sem!
Nem gondoltam volna, hogy egy kis piszok ilyen PISZOK tud lenni az emberrel!

13 megjegyzés:

  1. De jó, hogy túl vagytok rajta, Barbi! Nagyon sokat gondoltam rátok.
    Ábel egy hős! És te is:)

    VálaszTörlés
  2. ... hát tényleg nem lehetett könnyű, jó hogy túl vagytok rajta!

    VálaszTörlés
  3. Ó, igen, jó túl lenni rajta! Köszönjük! :)

    VálaszTörlés
  4. Gondoltam Rátok! :) De jó, hogy túlvagytok rajta! Ez az altatás/bódítás utáni ébredés olyan szörnyű tud lenni! Teljesen ki tudnak fordulni magukból!
    Minden jó, ha jó a vége!

    VálaszTörlés
  5. Jaj szegénykéim de jó, hogy túl vagytok rajta!

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy már múlt idő az egész! Ügyesek és bátrak voltatok! :)

    VálaszTörlés
  7. Már tegnap annyit gondoltam Rátok... még az éjszaka is Rólatok álmodtam!
    Csak ma reggel olvastam a bejegyzésedet. Jobb lett volna az este és akkor nem izgulok.... Szerencsére minden rendben! Még meg is sirattam a dolgot! Hát én már csak ilyen vagyok...
    Vigyázzatok magatokra! Jobbulást Mindenkinek!

    VálaszTörlés
  8. Jól esik az aggódásotok! :)

    VálaszTörlés
  9. Drága Barbi,

    örülök, hogy túl vagytok rajta, de azért csöppet sem irigyellek, hogy min mentetek keresztül.... Jobbulást Nektek!

    puszi

    Dia

    VálaszTörlés
  10. Örülök, hogy túl vagytok rajta!
    Nálunk fémszilánkot műtöttek ki Petiből, a szomszédban flexelték az ereszt, mi meg 5 méterre labdáztunk. Vagyis kiszámíthatatlan, hogy mi, és honnan kerül a szemükben. Ölelés nektek!!!!

    VálaszTörlés
  11. Hála istennek,hogy vége van!!!jajj,úgy izgultam!
    Amikor a gyereknek koplalni kell,akkorpersze,hogy a szülő sem eszik,hiszen hogyan tenné,mikor mindig a Kicsivel van?
    Ó,gyógyulj meg hamar,hamar!!!!

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írtál! Gyere máskor is! :D

Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online