2009. október 28.

Hosszú történet boldog véggel


A tegnapi képhez nem volt hangulatom leírni a történetet, de most csak leírom, hátha másnak is segít.
Ami a tegnapi két soromat illeti, hullám hegyek és völgyek váltják egymást. Nagyon szeretnék Ábelnek testvért, de a férjem nem (anyagi indokai vannak, ami szerintem nem indok). De most nem ezt akartam írni.

Nagyon sokat változott Ábel.
Jó irányba! :D
Még mindig nem beszél ugyan, de mindent megért, mindenféle variációban, mindenféle szóhasználatban.
Ha készül a kakaó, vagy a tápszer (este még az megy), hozza a szoptatóspárnát (amit összehajtunk patkó alakba és az a fotel) és helyezkedik. Amikor megitta ráteszi a tetőt a cumisüvegre és kiviszi a konyhapultra.
Takarít apával.
Megtörli a száját.
Ha hazaérünk leül az előszobában és leveszi a cipőt, megy kezet mosni.
Mindenkinek integet, puszit küld. :D Danával kézenfogva sétál.
Megmutatja, hogyan kell vezetni.
A legkisebb repülőt is észreveszi a felhők között.
Kapcsolgatja a kislámpát, olykor bizony a számítógépet is.
Kiveszi a fiókból a ruháját.
Figyeli az ovisokat az ablakból.
Még sorohatnám...
A minap öcsémékkel 'őszelt' egy napot. A délutáni alvás is szuperül ment! És elértünk a fő témához, ami az: alvás.

Azok a szülők, akiknek ezzel soha nem volt különösebb gondjuk, most jót röhögnek a történetünkön, akik viszont hasonlóan balfékek (már bocsánat a kifejezésért), mint mi, annak talán hasznára válik. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy Ábel nekünk első gyerek és sok mindent nem tudunk még. :D
Ábel nem volt kicsiként se jó, se rossz alvó. Egy csecsemő sokszor felébred éjszaka hol ezért, hol azért. Ő sárgaságos lett a kórházban, nem szopott, folyton ordított, Bömbi lett a csúfneve a csecsemőosztályon. Itthon tápszert kapott, megnyugodott. Éjszaka kb. 3-szor kelt. Egy ideig evett, aztán lassan leálltunk az éjszakai evésről. De továbbra is felébredezett éjszaka.

3 hónapos volt, mikor átköltöztünk a mostani lakásunkba. Egy hónapig még az ő szobájában aludtam (a régi lakásban az ágyunk mellett volt a kiságya). Aztán átköltöztem apához, mert már hiányzott! :D
Fél éves kora után egész jól beállt az alvása, bár igen érdekesen aludt el nappal és éjszaka is. Nappal sokszor az ölemben bóbiskolt el, vagy néha egy mackós pléden a szoba közepén. Ha hamar vittem a kiságyba felriadt. Ha későn, akkor mozdulatlanul ültem vele, elveszítve az alvása alatti értékes szabadidőt. Közben ő rámizzadt én meg merevgörcsöt kaptam. Este, míg néztük a tévét közöttünk feküdt és ott aludt el, aztán vittük át. Így ment ez sokáig, amikor éjszakánként megint sokszor felsírt. Leesett a cumi (csipeszt tettünk rá).Majd a fogai kezdtek bújni. Igyekeztünk a helyén megnyugtatni, de vagy éjszaka mi nem bírtuk, vagy Ábel volt hajthatatlan és nem aludt vissza, csak ismét köztünk.

Jöttek a tanácsok.
Egyik oldalról: majd meglátjuk, 10 éves koráig köztünk ragad.
Másik oldalról: kicsi még, fél éjszaka, nyugodtan alhat velünk.
Majd jött a tévében a dadás sorozat. Nagyon sok okosságot tanultam belőle. Az első az alvás beállítása! MŰKÖDIK! (Most nevetnek a tapasztaltak!) :D
Erre is mond mindenki mindent.
Van aki híve, hogy bömböltessük a gyereket 2-3 éjszakán át és átáll (ez a dadusok módszere is a sorozatban és jó!), van aki azt mondja (főleg szakkönyvek, egyes gyermekpszichológusok), hogy ne hagyjuk, hogy a gyerek bőgjön, mert azt hiszi elhagytuk, nem szeretjük, mindig be kell menni hozzá, hogy tudja számíthat ránk. Mindenben van igazság is. (Egyébként a bömböltetős módszernél is be-be megy a szülő, csak egyre hosszabb időközönként...)

Mivel már elegünk volt abból, hogy az ágy két szélére szorulunk, Ábel pedig keresztben fekszik köztünk, hol az én vesémet rugdosva, hol az apját fejbevágva, elhatároztuk, kipróbáljuk a bömböltetős módszert (ezt persze csak én nevezem így). És persze nekem az is szempont volt, hogy időben kerüljön az ágyába, ne szokjon rá a velünk való tévézésre.
Na, de mikor kezdjük? Zsolti mindig fáradt a munka miatt, így is alig tudja magát kipihenni (nem valami jó alvó), nem még ha éjszakánként bömbölni hagyjuk Ábelt.
Gondoltam, akkor elkezdem a délutáni alvással. Picúrom az utóbbi hónapokban már csak ebéd után alszik napközben.
Egyik szombaton fogtam, betettem a kiságyba, mondtam neki: Pihenőidő van, tessék aludni! Megsimogattam és kimentem.
Bömbölés, hörgés, levegőkapkodás.
Kisidő után bementem, újra elmondtam: Tessék aludni!
Közben visszafektettem.
Kimentem.
Bömbölés, hörgés, levegőkapkodás.
Néha elhallgatott, akkor kíváncsian bekukucskáltam. Sunyin állt a kiságy végében és újra elkezdte. Akkor én is újra elkezdtem. Ez ment kb. háromnegyed óráig, aztán a álmosság miatt szó szerint eldőlt a kiságyban.
Másnap újra kezdtük. Minden úgyanúgy történt, de egyre kevesebb lett a bömbölés, hörgés, levegőkapkodás. Harmadik napra minimális lett a hiszti. Negyedik naptól kezdve, ha ebéd után álmosnak láttam, betettem a kiságyba, mondtam: Tessék aludni! Megsimogattam, kimentem és elaludt! :D
Mivel a nappali alvás beáll elkezdtem az estit is. Zsolti nem volt túl nagy segítség. Gondolta, ha eddig megoldottam, az éjszakai már menni fog. Tényleg ment. Este vacsi, fürdés, majd hálózsák. Kicsit még nézhette velünk a tévét (általában a Discoveryn a Hogyan készült? műsort nézzük, odavan a futószalagokért, gépekért...).
Aztán ölbekapom,
integet apának,
kiságy,
simi,
puszi,
szeretlek,
tessék aludni,
jó éjszakát...
Kijövök, alszik! :D Éjszaka is! :D Ha fel is ébred, átsuttogok: Tessék aludni! és folytatja.
Annyira jóóóóó!
És tesóméknál is bevált!
Szóval rájuk merem bízni máskor is, meg a mamák is könnyebben tudják most már altatni. Csak a bűvös mondat kell: Tessék aludni! és persze a mackós takaró (bár már az sem olyan fontos). ;)

Mindez most már jó másfél hónapja megy, ezért merem leírni! Mert mint tudjuk, gyereket dícsérni másnak nem szabad, mert utána rögtön csinál valami rosszat...
Mindez, és hogy megosszam veletek a fenti fotóról jutott eszembe, mert annyira kis megelégedett, kiegyensúlyozott rajta Bábel! :D
És ha ő az, én is! És ezért is szeretnék belevágni még egy csöppségbe, mert érzem, hogy ha nehéz is két gyerkőccel, most már minden jobban menne! De sajnos még várat magára, ha ugyan eljön egyszer...

Na, de lényeg a lényeg, Ábel nagyfiú! Okos, ügyes, szép! Hamarosan biztosan beszél is.
Aki pedig hasonló cipőben jár, vágjon bele bátran! (Persze nem garancia, hogy más gyerkőcének is elég ennyi idő, hisz minden ember más...)
Aki pedig soha nem járt eme bizonyos cipőben, nevessen egy jót rajtunk! :D

A könyv nekem nincs meg, de tuti beszerzem!
Abszolút egyetértek Jo dadussal:
a gyerekeket szeretni kell, de bizony határozottnak kell lenni velük! :D

20 megjegyzés:

  1. szuper ez a sorozat,bár nekem már nincs szükségem (nem is volt )rá,én is láttam sokat.Nekem 4 lányom van, a műsort látva ...lehet ,hogy 4 angyalom:)))
    gratulálok a sikerhez :)

    VálaszTörlés
  2. Nem akarok regényt írni...
    Az altatásnál azt hiszem ez a legjobb és legcélravezetőbb módszer. Mi is végigjátszottuk ezt. Bár én nem voltam ennyire határozott, szabtam egy egyhetes határidőt és már a negyedik napon is hibátlanul elaludt a kisnyúl.
    Gratulálok, hogy sikerült!
    A másik a testvér-kérdés. Nekem csak egy gyerekem van, és úgy tűnik jó ideig esélytelen a testvér dolog - ez baj, mert a mininőnek is szüksége lenne rá - de ez van... Szóval ismerőseimmel, barátaimmal beszélgetve egyértelművé vált, hogy az egyedüli gyerek sokkal többe kerül fajlagosan, mint a kettő... Ha szeretnéd kerítek neked erről adatokat :)))))

    VálaszTörlés
  3. Jót nevettem. Mintha magamat láttam volna az első gyerekemmel :-) Mi rendszeresen hintáztattuk őt (nem nevet!), abban elaludt és tettük át a kiságyba, közben nem ébredt meg (ha szerencsénk volt, különben minden kezdődött előlről)... A hintát elegánsan csak szeda-széknek hívtuk (szedálás után szabadon). Közben lehetett pl. mosogatni is. Akkor volt nehéz, mikor utaztunk - na akkor a kis autós babaülésében hintáztattuk míg el nem aludt...
    Ahol 1 gyerek van, ott elfér a második is - mondd meg apának :-)) És most nagyon jól álltok - ideális lenne a kicsik közt a korkülönbség. Ne keseredj el, az én férjem is ilyen volt, de aztán minden jól végződött ;-))))

    VálaszTörlés
  4. Én is egyetértek:) Az elsőnél én is eljátszottam a bömböltetőset, két nap alatt sikerült. Harmadiknál, negyediknél simán ment. És még egy: nálunk mindenki a saját ágyában aludt el, de hajnaltájt valaki mindig közénkfeküdt, volt olyan, hogy öten ébredtünk az ágyban:D És nem lett tőle senkinek semmi baja. Vera kb. 2 hete játsza azt, hogy felkel hajnalban, magunk közé vesszük és alszunk reggelig. Ebből látszik, hogy ő is a családhoz tartozik:D
    A másik kérdésről meg úgyis tudod a véleményem:D

    VálaszTörlés
  5. Mi is végigcsináltuk Barnussal. Kicsinek nagyon jól aludt, de ahogy nőtt, úgy lett hisztisebb. Aztán a sarkunkra álltunk és jobb lett. Most egyértelműen az ovi zavarta meg és nem szívesen tölti az egész éjszakát a saját ágyában. Átjön és megígéri, hogy csak a lábunkhoz kuporodik, nem zavar minket. :))
    Ambrussal viszont más a helyzet. Szó nélkül lefekszik és alszik délután és este is,ha tartjuk a szokásos ritmust (!) mindenféle hosszú altatási szoktatás nélkül. Ha máshogy alakul a nap, mint a szokásos, akkor viszont lehetetlen letenni. Ha néha máshogy viselkedik, akkor lehet tudni, hogy baj van. Vagy fogacska, vagy betegség. Annyira mások. És kell a testvér. :)

    VálaszTörlés
  6. Jókat mosolygok a történeteken, és visszaemlékezve, igen nálunk is volt valami hasonló... Nálunk az esti ceremóniához hozzátartott az, hogy a mese után egyikünk egy picit lefeküdt a lányok szobájában a földre, rendszerint ekkor el is aludtak.Ennek ellenére volt egy időszak, amikor rendre az éjszaka közepén először átjött az ágyunkba az egyik lány, aztán a másik, és a végén, amikor már nem bírtuk :)mint Sün Balázsnál ( "Furakodott, nyomakodott
    Morgott, perelt dühöngve
    Semmit se ért, mit tehetett,
    Lefeküdt a küszöbre " ), na nem a küszöbre, de előbb a férjem, majd kicsit később én is átmentünk a gyerekszobába.
    Aztán egyszerre csak mindez elmúlt...különösebb megerőltetés nélkül.
    Most utólag, hogy már nagyok, csendben, halkan megsúgom....olyan rövid ideig tartott. :)

    VálaszTörlés
  7. Én ugyan már " túlkoros " vagyok a témához, de a határozottság és a következetesség meghozza a gyümölcsét.

    A másik témában a meggyőzés, a csáb, a báj, a szirénének bevetése a célravezető :))
    És a biológiai óra gyakori emlegetése!

    VálaszTörlés
  8. Olyan jókat mosolyogtam a történeten :-)
    Bár nekem nincs tapasztalatom...de megjegyzem az ilyen dolgokat,ha majd egyszer...remélhetőleg nemsokára(csak évek kérdése)szükség lesz rá :-D

    VálaszTörlés
  9. Dejóóó-dejóóóó hogy ezt leírtad Barbi! A mi kis lurkónk sem akar éjjel aludni az ágyában, de majd megpróbálom ezt én is... hátha bejön. :o) Mennyi idős Ábel???
    Köszi!

    VálaszTörlés
  10. Ábel tündéri!!! Tényleg boldog, elégedett édes a kis arca!!!!
    Nem csodálom, ha dübörögnek Benned a hormonok. Én is csak a biológiai órával érvelnék, mert bizony az idő piszokul rohan és a másik: ahol egynek jut, jut a másiknak is. Mi már lemondtunk a kistestvérről és míg élek fájni fog, hogy nem tudtuk megadni a legdrágább kincset Dorkának, a testvért. Ha mi nem leszünk, ki lesz neki, aki vele egy test, egy vér? Szóval, hajrá!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  11. De jó, hogy ennyit írtatok az altatásról. Ez nálunk is nagy gond. Janka mindig nehezen aludt, mert nagyon hasfájós volt. Talán innen ered az egész. Már kissé javult a helyzet, de még mindig csak a hátát simogatva alszik el napközben, hacsak nem halálosan fáradt. Este nincs vele gond, de éjjel mindig átköltözik hozzánk, de még így is felébred többször. Azt hiszem lassan rá kell szánnom magam a bömböltetős módszerre. A napközbeni alvással a másik gond, hogy sokszor még így sem tud elaludni. Sokszor persze van oka, de van, hogy nem jövök rá. De azért szerencsére egyre jobban alszik.

    VálaszTörlés
  12. alvás, altatás: örök téma anyák közt:D Bencémnél szerintem kevés rosszabb alvó gyerek van, de 6 éves korára kinőtte;o)
    én is megpróbáltam egyszer kétségbesésemben ezt az Aludj kicsim módszert, de nem jött be, én nem bírtam hallgatni, ahogy zokogott és folyton elvágódott a kiságyban hálózsákban:( Balázsnál meg sem próbáltam, nem nekem való:D
    de a második gyerek amúgy is más, az elsőt még túlgondozzuk, a másodiknál erre esély sincs és van tapasztalat ami átsegít;o)
    Örölük, hogy Ábelnél működött és most béke, boldogság van.;o)
    tesó: én egyke vagyok, a gyerekeimnek nem akartam ilyen sorsot, mostanra már igazán kezdenek összekovácsolódni, 3,5év köztük a korkülönbség.
    drukkolok hogy a férjed az irántad érzett szeretete következtében meggondolja magát! csak ne sürgesd! van még időtök, Ábel még csak 2éves lesz, nem baj, ha vártok még egy picit

    VálaszTörlés
  13. Kalex: Ábel 2 éves lesz februárban. :D

    Jandó: Próbáljátok ki a bömbölőset, bár nagyon rossz hallgatni az elején a szenvedő bőgést, de utána aranyélet van! :D

    A többieknek is köszönöm a kedves szavakat! :D

    VálaszTörlés
  14. Én is láttam már pár részt a sorozatból, és nagyon szuper ötletek vannak benne, amik abszolút alkalmazhatók!

    Egyébként, minta Emese történetét írtad volna le! Egy az egyben, pont így volt vele minden, mint Ábellel! Kezdve a sárgaságtól, az ölbealtatáson át, a két estés sírásig, és a békés elalvásig! Mi másfél évig bírtuk, de most már tudom, hogy az neki se volt jó...Ő sem pihent rendesen és mi sem!
    Mikor Ancsi megszületett, minden könnyebben ment...tudom, hogy közhelynek hangzik, de tényleg! Ancsit nem altattuk, simán elaludt este, és alszik a mai napig! Sokat tanultunk a hibáinkból...!

    Puszi Neked és Ábelnek is!

    VálaszTörlés
  15. Teljesen egyetértek, nagyon jól csináltad! Nálunk is bevált ez a módszer kicsi korában - sajnos azóta már el lett megint kapatva apa által, de ez egy másik téma lenne...

    VálaszTörlés
  16. Szia!
    Én nem vagyok bejelentkezve, regisztrálva, nyilvántartva:), de olvasgatom az oldalaidat. A kisfiad nem késett el a beszéddel, majd hirtelen elkezdi, és meglátod, onnantól kezdve abba sem fogja hagyni:) Nálunk 8 év korkülönbség sikeredett a gyerekeink között, ami végül semmi problémát nem okozott. Még van időd...:) Majd eljön az igaz pillanat. Csak ki kell várnod:)

    VálaszTörlés
  17. Nálunk is ez a módszer vált be, mind az esti, mind a nappali alvásnál:)) Nálunk annyira rossz volt a helyzet, hogy nem emlékszem hogy 1 éves kora előtt mikor aludt Nimród és mikor én, mert szinte soha:(

    VálaszTörlés
  18. Ez annyira jó sztori volt!:) Tapasztalatom nekem sincs, viszont az ilyen gyereknevelős műsorokat (mint ez a dadás meg van a vásott kölykök), ha éppen elkapom, megnézem, nem árt előre tanulni, és általában ez a dolog még mindegyikben bevált!:)

    VálaszTörlés
  19. KÖSZI!
    KÖSZI!
    KÖSZI!
    Megmentetted a házasságunkat!!!!
    Olvastam a bejegyzésed és egyből ráküldtem a férjem is, mert én már 4 hónapja dolgozom azon, hogy ezt a mintát kövessük, ő meg csakis az ellenkezőjét tette! Erre elolvasta, bement a gyerekhez, elköszönt, és elaludt!!! Ez volt tegnap is és ma is!!!
    Köszi!!!!!

    BEszéd: Grétánál ugyanez van, ráadásul ő most 2 és fél. Mostanában mond nagyon érthető, szép egész mondatokat! Ne aggódj!

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írtál! Gyere máskor is! :D

Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online