2008. december 27.

Emlékek

Szera megkért, hogy folytassam a sort és én is írjak a gyerekkori téli-karácsonyi emlékeimről.
Az unokahúgommal szánkózunk. Itt az a bizonyos kabát és sapka.

Én még a Dédimnél is karácsonyoztam, akiről annyit írtam a gyerekkori emlékeimnél. Dédinek egy aprócska műfája volt, ezeréves csokidíszekkel, melyeket ha kibontanánk (még most is megvannak Piri mamámnál), teljesen fehérek és kőkemények lennének. A korábbi bejegyzésben azt is mutattam, hogy ha pénzt adott, apró kis papírba csomagolta és reszkető kézzel írta rá, melyiket kinek szánja. Ha befagyott a kertje végében a patak, azon csúszkáltunk, és végigmentünk rajta, egész hosszan az utca mögött.

Piri mamáéknál is mindig volt egy apró fácska. Nekik mindig romlandót vittünk, viszünk. Amit nem lehet sokáig tárolni, mert hajlamosak évekig őrizgetni az ajándékokat. A ruhaneműt elrakják, hogy majd a kórházba szép lesz. (?) A bonbonokat őrizgeti mama, továbbajándékozza. Ezért gyümölcsöket, sütiket (Piri mama odavan a habos-babos cukrászsütikért) viszünk nekik. Náluk sokat voltam öcsémmel és unokahúgommal az iskolai szünetekben. Melegvizet locsolgattunk az udvarra, hogy lefagyjon és jégpályánk legyen. Volt egy fehér dzsekim és egy fehér szőrmesapkám. Egy fotón teljesen beleolvadok a havas háttérbe. Tiszta mimikri!
Az idén szomorú esemény volt, hogy nagyapám a kórházban töltötte, tölti az ünnepeket...


Kiskarácsony Piri mamánál. Mellettem az unokahúgom és a nagynéném.


Otthon mindig zárt ajtó mögött készült a karácsonyfa. Anyáék csengettek, ha bemehettünk. Érdekes, hogy többre emlékszem a mamáknál töltött karácsonyokból. Apával sokat szánkóztunk (akkor még nagy és tartós hó esett). Volt egy műanyag, citromsárga bobszánkónk. Egyszer annyira hideg volt, hogy megkeményedett és elrepedt alattunk.



Az öcsémmel az új játékokkal ismerkedünk.

Boris mamáméknál (ők szemben laknak anyáékkal, és mindig ott voltunk, talán ezért emlékezetesebb) voltak az igazi családi karácsonyok. Akkor még együtt ünnepelt a 3 fia, az unokák, a dédunokák. A kisszobában állt a plafonig érő fa. Ma már kisebb, de nem sokkal, és ma is azok a díszek vannak rajta. Ebben a szobában ettek a gyerekek. A nagyszobában a felnőttek. Rengeteg fogás volt, és az a bizonyos, korábban már említett mazsolás csokitorta. Míg egész kicsik voltunk, az asztal alatt mászkáltunk, és számoltuk a lábakat. Vannak emlékezetes ajándékok is. Csak szüleim elbeszéléséből tudom, hogy egyszer egy nagy felfújható nyulat kaptam ajándékba, de kilyukasztottam, mert féltem tőle. Az öcsém csengetős mozdonyára is emlékszem és egy kis emeletes buszra, amit kaptam. Szét lehetett nyitni egy kis házikónak és apró mackócsalád lakott benne, kutyával, macskával.



A híres csilingelő vonat, amit tesóm úgy szeretett.

Szép volt az az időszak. Ma már az unokatestvérek messze vannak, vagy nagyon elmaradoznak és ez szomorúvá tesz egy kicsit, mert hiányoznak.
A ti emlékeiteket is szívesen olvasnám!

6 megjegyzés:

  1. Hogy te mennyi mindenre emlékszel!!!Szép lehetett!!!
    Ne búslakodj!Nagyfiamék,aki a gimiben még az öccséről se tudta nekem megmondani,hogy mi van vele,mára unokatestvér találkozót szervezett a feleségével!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Méghogy az enyémet jó volt olvasni! Leköröztél:-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó visszaemlékezni azokra a békebeli szeretetteljes ünnepekre, mikor még a szaloncukrot is magunk készítettük és vártuk a jézuskát!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm az érdeklődést! Még összeszedem a gondolataimat, hamarosan válaszolok!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a játékba hívásod! Igyekszem hamarosan jelentkezni vele:)

    VálaszTörlés
  6. jó volt olvasni és nézegetni a képket:)))

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írtál! Gyere máskor is! :D

Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online